A kötött anyagok nyúlási tulajdonságainak kihasználása
A kötött szövetek kiváló rugalmassággal rendelkeznek; Következésképpen a mintatervezés során minimálisra csökkenthető a varratok, dartsok és panelek használata, amelyek jellemzően speciális ruhaformák létrehozásához szükségesek. Ezenkívül a kötött szövetek általában nem alkalmasak olyan formázási technikákra, amelyek préselést és nyújtást foglalnak magukban (mint például a "feltöltés" és a "kinyújtás"); ehelyett a szövetben rejlő rugalmasság felhasználásával vagy a ráncos technikák megfontolt alkalmazásával illeszkednek az emberi test körvonalaihoz. Így a szövet rugalmasságának mértéke a mintatervezési és gyártási folyamatot meghatározó döntő paraméterré válik.
Általában a szőtt ruhadarabok végső mintadarabjai valamivel nagyobbak, mint az a felület, amely az emberi test egyszerű beburkolásához szükséges, -ami azt jelenti, hogy a test méreteihez képest bizonyos "könnyedséget" (vagy lazaságot) tartalmaznak. Ezzel szemben a kötött ruhaneműk esetében -az alkalmazott szövetszerkezettől függően- a kivételesen nagy rugalmasságú (a fonal típusa és az öltésszerkezet által meghatározott jellemző) szövetek más megközelítést igényelnek. Az ilyen szövetek mintáinak megtervezése során nemcsak hogy nem könnyítik meg, hanem a minta méretei azonosakká tehetők a test kerületi méreteivel, vagy akár tovább csökkenthetők az anyag specifikus rugalmassági együtthatójának figyelembevételével.
A kötött szövetek hullámosodásának kihasználása
A kötött textíliák "hajlási hajlama" arra a jelenségre utal, amikor az anyag szélei befelé gördülnek; ez azért következik be, mert a belső feszültségek a szövet élhurkaiban felszabadulnak. Ezt a hajlamot általában a kötött anyagok hátrányának tekintik. Ez egyenetlen varrásokat eredményezhet a ruhalapok között, vagy méretbeli instabilitást a ruha szélein, ami végső soron veszélyezteti a ruha általános esztétikai megjelenését és meghatározott méreteit. Azonban nem minden kötött szövet mutatja ezt a hajlamot; jellemzően csak meghatározott öltésszerkezetű szöveteknél figyelhető meg,-mint például a sima vetülékszöveteknél. Az ilyen szövetek esetében a mintatervezők csökkenthetik ezt a problémát azáltal, hogy extra varrásráhagyást adnak a szegéshez, bordázott szalagok beillesztéséhez, kötések alkalmazásához vagy ragasztós interfészcsíkok összeolvasztásával a ruha szélei mentén. Egyes esetekben bizonyos kötött anyagok hajlamát kiküszöbölni magának az anyagnak a befejező{6}}utókezelése során, így nincs szükség korrekciós intézkedésekre a mintatervezés során.
Érdemes megjegyezni, hogy sok tervező a szövet tulajdonságainak alapos megértésével felvértezve ezt az észlelt hátrányt előnnyé tudja fordítani. Az anyag hajlékonyságának szándékos kihasználásával-például beépítve a nyakkivágások vagy mandzsetták mintájába-a ruhadarabot jellegzetes és frissítő esztétikai stílussal ruházzák fel. Ez a technika különösen hatékony a "teljesen-divatos" kötéseknél, ahol a szövet hullámosodását kihasználva egyedi dekoratív mintákat vagy szerkezeti tervezési vonalakat lehet létrehozni.
Fordítson figyelmet a kötött anyagok{0}}elfogyására
A kötött szövetek stílusában és jellemzőiben is különböznek a szövött anyagoktól; következésképpen a belőlük készült ruhadarabok kialakításának nemcsak az anyag erősségeit kell hangsúlyoznia, hanem csökkentenie kell a gyengeségeit is. Mivel bizonyos kötött szövetek hajlamosak a szétválásra, különös gondot kell fordítani a minták tervezésére és kivitelezésére, hogy elkerüljük a túlzott tervezési technikák alkalmazását. Amikor csak lehetséges, a dartsokat és a stílusvonalakat mellőzni kell, és a varratok számát minimálisra kell csökkenteni, hogy elkerüljük a kötött hurkok kibogozódását-, ami a ruha viselhetőségét veszélyeztető hiba. Ehelyett a dizájnnak tiszta, lágy vonalakat kell használnia, amelyek harmonizálnak a kötött textíliák benne rejlő puhaságával és testhezállóságával{4}}.
